J'étudie actuellement en français. azaz Most franciául tanulok. Fiatalabb koromban persze eljutottam az angol felsőfokra, de hol van az már?Kiderült, hogy a hátterében a nyugdíjs vezető kérdésének az állt, hogy ők is szeretnének angolul tanulni. Mi????????
Igen. De figyelembe véve, hogy az életkoruk 4o és 82 közötti, ennek megfelelően "egy pár szót" legalább. Kattogtak a fogaskerekek a fejemben, mert mit is lehet egy 82 évesnek angolul megtanítani, pláne, ha nem tanult előtte idegen nyelvet.
Elmentem egy nyelviskolába, ahol a második szemeszter tanárnője megkérdezte, hogy ki hány éves. Mondtam, hogy: J'ai soixante dix ans - azaz Hetven éves vagyok. Háromszor visszakérdezte, mert nem hitte el. Végül leírtam neki számmal, hogy 70.
Attól kezdve nagyon udvarias volt velem, magázott - amíg nem tudta, addig tegezett. De aztán rászóltam, hogy ha eddig tegezett, akkor legyen szíves, folytassa. Folytatta, de akkor már mindegy volt. Én lettem a mélyen tisztelt fehér holló. A legfontosabb, hogy soha többet semmit nem javított szóban. Bármilyen marhaságot mondtam. Inkább elmondatta mással. Tele lett evvel a hócipellőm és otthagytam a nyelviskolát, mert így nem lehet tanulni. Hiszen a hibáinkból tanulunk. Most egy lánytól tanulok, aki fiatalabb a fiatalabbik lányomnál. Ő aztán nem hagy békén ha hibázok, hál'istennek.