Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

ladybug7spots

Állandó Tag
Állandó Tag
Palatáblám nem volt, de ilyen padban, öreg vaskályha mellett és hasonló osztályban tanultam meg írni és olvasni. Csodálatos emlék. ❤️
... és érdekes módon, bár abszolut "elavult módszerekkel", hamar és jól megtanultunk írni, olvasni, számolni...nem volt/nincs szövegértési problémánk, tudunk igét ragozni, helyesen írni, tudjuk mi a tárgyrag és használjuk is.
De persze mi sem voltunk szentek, farkasordító teleken jól jött a szénszünet...:D
 

Regiomontánus

Állandó Tag
Állandó Tag
... és érdekes módon, bár abszolut "elavult módszerekkel", hamar és jól megtanultunk írni, olvasni, számolni...nem volt/nincs szövegértési problémánk, tudunk igét ragozni, helyesen írni, tudjuk mi a tárgyrag és használjuk is.
De persze mi sem voltunk szentek, farkasordító teleken jól jött a szénszünet...:D
A padon, fönn hosszú mélyedés, toll tartónak..., nem mai tolltartó méret, csak egy szálnak való, fából keszült szárral, cserélhető íróheggyel. Közepen mélyedésbe erősített, elfordítható fedelű tintatartó, amit mindennap megtöltöttek folyékony kék tintával. Micsoda illata volt..., hogy vigyáztunk, ha belemártottuk írás órán a toll hegyét! Egy varázslat volt..., ahogy finoman belemártottuk, csak épp harmadáig, mert ha mélyebbre meritettük, azonnal hatalmas pacákkal hagyott nyomot a padon, legrosszabb esetben a füzetünkön. Vonalak kuszaságában, hogy futott a toll hegye, hogy gömbölyödtek a betűk..., ha lazán szabadon engedtük formálni, s milyen gondos gyorsasággal próbáltuk eltüntetni a hófehér itatóspapírral, ha elcsöppent véletlen a tinta. Micsoda megrőkönyödéssel csodálkoztam, ha padtársam hangos kaparással körmölt, s hogy sajnáltam görcsös megfelelni akarását, s az erős nyomástól középen szétnyárjadt tollheggyel rót, tintafoltos irkát... Természetesen, abban az időben barátságból is, sokat segítettünk egymásnak...
 

Romulusi

Kitiltott (BANned)
Emlékszel a legelső szini-előadásodra osztály szinten mindössze?
Ez szokás volt
Vagy előtte kisebbeknek madzagon lógatott lekváros kenyér
 

Regiomontánus

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen..., emlékszem! Nem a madzagon lógatott lekváros kenyérre, de az osztály szintű első előadásunkra, ami Petőfi Sándor János vitézéből egy rövid részlet volt. Nagy átadással ripakodtam Iluskára, Kukorica Jancsival töltött röpke idő vesztesége miatt....
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
A padon, fönn hosszú mélyedés, toll tartónak..., nem mai tolltartó méret, csak egy szálnak való, fából keszült szárral, cserélhető íróheggyel. Közepen mélyedésbe erősített, elfordítható fedelű tintatartó, amit mindennap megtöltöttek folyékony kék tintával. Micsoda illata volt..., hogy vigyáztunk, ha belemártottuk írás órán a toll hegyét! Egy varázslat volt..., ahogy finoman belemártottuk, csak épp harmadáig, mert ha mélyebbre meritettük, azonnal hatalmas pacákkal hagyott nyomot a padon, legrosszabb esetben a füzetünkön. Vonalak kuszaságában, hogy futott a toll hegye, hogy gömbölyödtek a betűk..., ha lazán szabadon engedtük formálni, s milyen gondos gyorsasággal próbáltuk eltüntetni a hófehér itatóspapírral, ha elcsöppent véletlen a tinta. Micsoda megrőkönyödéssel csodálkoztam, ha padtársam hangos kaparással körmölt, s hogy sajnáltam görcsös megfelelni akarását, s az erős nyomástól középen szétnyárjadt tollheggyel rót, tintafoltos irkát... Természetesen, abban az időben barátságból is, sokat segítettünk egymásnak...
*
Itt van a helye, ki emlékszik a "könyök védőre"? Ezt a nagymamám varrta, fekete klottból, egy olyan "ujjas" volt, hogy gumi volt behúzva a csuklómnál és a könyökömnél. Azt kellett felhúzni a kezemre, hogy ne legyen tintás a köpenyem. No persze a köpeny előírás volt, mint jól emlékszem. No meg a felgombolható fehér gallér? Nagymamám nemcsak a gallért mosta ki, de a köpenyt is, elég sűrűn. Előbb normál kék textilből voltak ezek a köpenyek, majd bejött a divatba a nylonból, ami egészségtelen volt. Nekem nem is vásároltak, nehogy beizzadjak. Nekem olyan textilből volt, sötétkék, sőt még a karján is le lehetett gombolni, a melegben rövid ujjas volt. Nagymamám mindig díszítette is, fehér vagy piros "farkas foggal", ez olyan szintén textil csík volt, amit rá kellett varrni a köpenyre. Ettől lett egyedibb és díszesebb. De volt, hogy vékony kék kockás csíkot varrt rá, úgy, hogy "divatoztam" a Drágám jóvoltából.
 
Oldal tetejére