Bródy a püspöki palotában

Bródy szerint a mai hatalom is a kádári korszak embertípusára támaszkodik, annak félelmeire, igényeire épít, és ezt láthatóan sikerrel is teszi.

A váci püspöki palotában találkozott pénteken este rajongóival Bródy János, a legendás Illés együttes egykor tagja, az ötven éve a mindenkori hatalommal szembeni ellenzéki nézeteiről ismert előadóművész. Történt mindez néhány kilométerre Verőcétől, ahol a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szervezet) nemzetközi táborában játszva vált zenekarrá még a múlt század közepe táján, egészen pontosan 1965-ben az Illés együttes. És csak 100 méterre attól a váci gimnáziumtól, ahonnan egykoron Szörényi Leventét eltanácsolták. Majdnem pontosan fél évszázaddal az után, hogy az Illés együttes megnyerte a táncdal fesztivált és hogy a Varsói Szerződés katonái bevonultak Prágába, hogy leverjék a prágai tavaszt.


A szerény fényruhába öltözött, hatalmas ősparkkal övezett püspöki palotán kívül semmi nem utalt arra, hogy a mai Magyarország egyik ellenzéki ikonja, a rendszer ellenes tüntetések kedvenc slágerei, a „Lesz még magyar köztársaság” vagy a „Ha én rózsa volnék” szerzője hirdeti az igét az épületben Beer Miklós püspök helyett, de legalábbis az ő jóváhagyásával. A csordultig megtelt és szabad állóhelyet sem kínáló teremben Bródy a múlt századi ellenzéki érzelmű értelmiségiek megalkuvásairól és kiállásairól mesélt a hallgatóságának az idő megbékítő távlatából, józan rálátással, iróniával és szeretettel. A művészi szabadság, egyáltalán a szabadság szigeteiről és perceiről hozott hírt a fél évszázaddal ezelőtti Magyarországról. Anekdotákba, vicces történetekbe csomagolva varázsolt mosolyt a hallgatók arcára, mint aki nem tartja magát hősnek, sem azért, amit most, sem azért, amit egykoron tett.

A kellemes péntek esti csevegés közepette nehéz volt nem ráérezni a hasonlóságra Szörényi és Bródy egykori rendszer nonkonform kiállása és a váci püspöknek, Beer Miklósnak a katolikus egyházon belül vállalt szerepe között. Illésékhez hasonló tisztességgel és pont olyan hatástalanul áll ki az igazáért Beer püspök, az ügyeletes katolikus disszidens, aki évek óta folytatja a maga kis rebellióját a magyar katolikus egyházi hierarchián belül, például az olyan kis fricskákkal, hogy beenged egy Bródy Jánost a rezidenciájába, vagy egy interjúban kijelenti, hogy legalább néhány migránst azért a krisztusi szeretet jegyében az Orbán-kormány is befogadhatna. A magyar katolikus egyház megszámlálhatatlan és jó részt üresen álló ingatlanaiba – de ezt már én teszem hozzá.


Bródy szerint a mai hatalom is a kádári korszak embertípusára támaszkodik, egészen tudatosan annak jellemére, félelmeire, igényeire épít, és ezt láthatóan sikerrel is teszi. Azt mondja: a magyar társadalom mindig türelemmel elfogadja az éppen regnáló hatalmat, de megkeresi a kiskapukat ahhoz, hogy önmagát ki tudja fejezni. Mindenesetre – ahogyan csaknem 50 évvel ezelőtt – a szomszédos Csehszlovákia felé vonuló tankok láttán, úgy most a magyar határtáblák Magyar Köztársaság feliratának átfestésekor Magyarországra, úgy érezte, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Érzékeltette a hallgatósággal, melyik oldalon áll, de nem kívánt senkit sem meggyőzni az igazáról.

Őszintén, de megértéssel és toleranciával emlékezett arra az ellentétre, amely közte és Szörényi Levente között alakult ki idővel, aminek következtében ma nem közös szerzeményeiket énekelik az ellenzéki tüntetéseken. Kiállt a múlt egyoldalú bemutatása ellen és egy árnyaltabb képet festett a Kádár-korszakról, nem hagyva kétséget, hogy nem volt és ma sem híve annak, de értésre adta, hogy akkor is voltak kisebb-nagyobb autonóm személyiségek, akik felül tudtak emelkedni a kor ideológiai korlátain, talán jobban, mint a mai hatalom számos képviselője most.

A rendezvény hivatalos házigazdája a Váci Irodalmi Szalon volt, amelynek vezetője, Matkovich Ilona kérdezte a vendéget. Mégpedig a Magyarországon megszokott rossz beidegződések nélkül. Röviden, kedvesen, és – ugyancsak ritka kivételként – hagyta beszélni Bródyt, abból kiindulva, hogy a vendég miatt telt meg dugig a püspöki palota és Bródyra kíváncsi a hallgatóság, amely vastapssal fogadta az előadóművészt és vastapssal is búcsúztatta. A pódiumbeszélgetések monotóniáját Patrik Judit, Orosz Attila, Inotay Gergely, Székely Péter és Szabó Ferenc énekes és hangszeres fellépése oldotta sikerrel.

Szép este volt. A rendezvény végén maga a házigazda, Beer Miklós püspök is megjelent a lassan kiürülő teremben, hogy fogadja a nyáj – elsősorban női báránykáinak – hódolatát és szeretetének őszinte megnyilvánulásait. Az 1943-ban született és júniusban 74 éves püspök egy év múlva, elérve a 75 éves nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba vonul, amivel – a váci közvélemény szerint – egy értékes és Vácért sokat tett egyházi vezetőt veszít el a város. Bródy „csak” 71 éves múlt. Rá nem vonatkozik az egyházi regula, nem kell 75 évesen abbahagynia. Reméljük, hogy 100 évesen sem fogja megunni az éneklést és a szövegírást, és örökre a mindenkori magyar demokratikus ellenzék első számú dalnoka marad.

Zsebesi Zsolt

brody3.jpg


 
Bródy szerint a mai hatalom is a kádári korszak embertípusára támaszkodik, annak félelmeire, igényeire épít, és ezt láthatóan sikerrel is teszi.

A váci püspöki palotában találkozott pénteken este rajongóival Bródy János, a legendás Illés együttes egykor tagja, az ötven éve a mindenkori hatalommal szembeni ellenzéki nézeteiről ismert előadóművész. Történt mindez néhány kilométerre Verőcétől, ahol a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szervezet) nemzetközi táborában játszva vált zenekarrá még a múlt század közepe táján, egészen pontosan 1965-ben az Illés együttes. És csak 100 méterre attól a váci gimnáziumtól, ahonnan egykoron Szörényi Leventét eltanácsolták. Majdnem pontosan fél évszázaddal az után, hogy az Illés együttes megnyerte a táncdal fesztivált és hogy a Varsói Szerződés katonái bevonultak Prágába, hogy leverjék a prágai tavaszt.


A szerény fényruhába öltözött, hatalmas ősparkkal övezett püspöki palotán kívül semmi nem utalt arra, hogy a mai Magyarország egyik ellenzéki ikonja, a rendszer ellenes tüntetések kedvenc slágerei, a „Lesz még magyar köztársaság” vagy a „Ha én rózsa volnék” szerzője hirdeti az igét az épületben Beer Miklós püspök helyett, de legalábbis az ő jóváhagyásával. A csordultig megtelt és szabad állóhelyet sem kínáló teremben Bródy a múlt századi ellenzéki érzelmű értelmiségiek megalkuvásairól és kiállásairól mesélt a hallgatóságának az idő megbékítő távlatából, józan rálátással, iróniával és szeretettel. A művészi szabadság, egyáltalán a szabadság szigeteiről és perceiről hozott hírt a fél évszázaddal ezelőtti Magyarországról. Anekdotákba, vicces történetekbe csomagolva varázsolt mosolyt a hallgatók arcára, mint aki nem tartja magát hősnek, sem azért, amit most, sem azért, amit egykoron tett.

A kellemes péntek esti csevegés közepette nehéz volt nem ráérezni a hasonlóságra Szörényi és Bródy egykori rendszer nonkonform kiállása és a váci püspöknek, Beer Miklósnak a katolikus egyházon belül vállalt szerepe között. Illésékhez hasonló tisztességgel és pont olyan hatástalanul áll ki az igazáért Beer püspök, az ügyeletes katolikus disszidens, aki évek óta folytatja a maga kis rebellióját a magyar katolikus egyházi hierarchián belül, például az olyan kis fricskákkal, hogy beenged egy Bródy Jánost a rezidenciájába, vagy egy interjúban kijelenti, hogy legalább néhány migránst azért a krisztusi szeretet jegyében az Orbán-kormány is befogadhatna. A magyar katolikus egyház megszámlálhatatlan és jó részt üresen álló ingatlanaiba – de ezt már én teszem hozzá.


Bródy szerint a mai hatalom is a kádári korszak embertípusára támaszkodik, egészen tudatosan annak jellemére, félelmeire, igényeire épít, és ezt láthatóan sikerrel is teszi. Azt mondja: a magyar társadalom mindig türelemmel elfogadja az éppen regnáló hatalmat, de megkeresi a kiskapukat ahhoz, hogy önmagát ki tudja fejezni. Mindenesetre – ahogyan csaknem 50 évvel ezelőtt – a szomszédos Csehszlovákia felé vonuló tankok láttán, úgy most a magyar határtáblák Magyar Köztársaság feliratának átfestésekor Magyarországra, úgy érezte, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Érzékeltette a hallgatósággal, melyik oldalon áll, de nem kívánt senkit sem meggyőzni az igazáról.

Őszintén, de megértéssel és toleranciával emlékezett arra az ellentétre, amely közte és Szörényi Levente között alakult ki idővel, aminek következtében ma nem közös szerzeményeiket énekelik az ellenzéki tüntetéseken. Kiállt a múlt egyoldalú bemutatása ellen és egy árnyaltabb képet festett a Kádár-korszakról, nem hagyva kétséget, hogy nem volt és ma sem híve annak, de értésre adta, hogy akkor is voltak kisebb-nagyobb autonóm személyiségek, akik felül tudtak emelkedni a kor ideológiai korlátain, talán jobban, mint a mai hatalom számos képviselője most.

A rendezvény hivatalos házigazdája a Váci Irodalmi Szalon volt, amelynek vezetője, Matkovich Ilona kérdezte a vendéget. Mégpedig a Magyarországon megszokott rossz beidegződések nélkül. Röviden, kedvesen, és – ugyancsak ritka kivételként – hagyta beszélni Bródyt, abból kiindulva, hogy a vendég miatt telt meg dugig a püspöki palota és Bródyra kíváncsi a hallgatóság, amely vastapssal fogadta az előadóművészt és vastapssal is búcsúztatta. A pódiumbeszélgetések monotóniáját Patrik Judit, Orosz Attila, Inotay Gergely, Székely Péter és Szabó Ferenc énekes és hangszeres fellépése oldotta sikerrel.

Szép este volt. A rendezvény végén maga a házigazda, Beer Miklós püspök is megjelent a lassan kiürülő teremben, hogy fogadja a nyáj – elsősorban női báránykáinak – hódolatát és szeretetének őszinte megnyilvánulásait. Az 1943-ban született és júniusban 74 éves püspök egy év múlva, elérve a 75 éves nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba vonul, amivel – a váci közvélemény szerint – egy értékes és Vácért sokat tett egyházi vezetőt veszít el a város. Bródy „csak” 71 éves múlt. Rá nem vonatkozik az egyházi regula, nem kell 75 évesen abbahagynia. Reméljük, hogy 100 évesen sem fogja megunni az éneklést és a szövegírást, és örökre a mindenkori magyar demokratikus ellenzék első számú dalnoka marad.

Zsebesi Zsolt

Csatolás megtekintése 1541866

Szörnyü Levi ma, ápr. 26-án lett 72 éves, Bródy 5-én volt szülinapos. Azért nem állnak távol egymástól, "a csillagok szerint".
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Sziasztok! Valakinek van 7.-es Kémia témazárója?
poptya wrote on Melitta's profile.
Kedves Melitta:)
Most találtam egy cikket, talán érdemesnek találod, hogy kikerüljön a Hírek közé:)
További szép napot és jó egészséget:)
horzsa wrote on Syncmaster's profile.
Kedves Syncmaster,
a hozzszólásokban találtam, hogy korábban felrakta '70-es évek legendás autó kvartett paklijait. '73 kiadást és a '75-t 'és a '77-t
Sajnos a datás linkek már nem működnek, fel tudná tenni esetleg valahova újra?
üdv:
Éva
Keresem Daniella steel fordulópont című könyvet. Kérem akinek meg van ossza meg velem. Köszönöm.
oxenden oxenden wrote on Jekatyerina68's profile.
Keresem a következő könyvet letölthető formában, vagy megvételre . Tudna valki segíteni? Köszönöm.
Címe:
Sírjak vagy nevessek ? Az emberi agy boldogságra hangolható.

Statisztikák

Témák
36,895
Üzenet
4,493,888
Tagok
596,207
Legújabb tagunk
Oliver11
Oldal tetejére