A Vatikán számára villámcsapásként érkezett az amerikai külügyminiszter cikke, amelyben Mike Pompeo élesen kritizálja a kínai vallásszabadság elnyomását. A Szentszék nemcsak a hongkongi és a kínai híveket árulja el ezekben a napokban.
Az elmúlt időszakban a Washington és Peking között növekvő feszültség kiterjedt Kína alapvető érdekeire – különös tekintettel Tajvanra, a Dél-kínai-tengerre és Hongkongra. Kedden Tokióban az amerikai külügyminiszter a Quad (USA, Japán, India, Ausztrália) biztonságpolitikai koordinációs ülésén leszögezte: „a Kínai Kommunista Párt korrupcióját és nyomásgyakorlását látjuk a Kelet-kínai-tengeren, a Mekong folyón, a Himalájában és a Tajvani szorosban.” Bizony a feszültség nem akar enyhülni, Washington az elmúlt napokban bejelentette, hogy a kínai kommunista párt tagjai semmilyen körülmények között sem kaphatnak amerikai letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot.
Új front nyílik
Közben egy olyan front is megnyílt Washington és Peking között, amely eddig nem igazán keltette föl az európai megfigyelők figyelmét. Október 22-én ugyanis lejár az a két évre kötött szerződés, amelyet Peking kötött a Vatikánnal. Márpedig Washington nem akarja, hogy a Szentszék ezt meghosszabbítsa.
Ferenc pápa általános heti audienciát tart a pápai állam falain belüli apostoli paloták központi terén, a San Damaso udvaron 2020. szeptember 30-án. (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi)
A Vatikán folyamatosan hangsúlyozza, hogy a nem nyilvános szerződés kizárólag a Kínában kinevezendő püspökök ügyéről rendelkezik – diplomáciai és politikai ügyeket nem szabályoz. A szerződés hatályba lépése óta mindkét oldal jóváhagyásával két püspököt neveztek ki, ezt a Vatikán sikerként értékeli.
Igen ám, de a szerződést a kínai föld alatti keresztény mozgalom árulásnak tartja. Kínában ugyanis két katolikus egyház működik: egyrészt a kommunisták által 1957-ben megalapított Kínai Katolikusok Patrióta Egyesülete – amely 6 millió tagjával az állam felügyelete alatt áll – , másrészt a föld alatti mozgalom a maga 4-6 millió tagjával, amely csak a Vatikánnak hajlandó engedelmeskedni.
Washington bekeményít
A Vatikán számára villámcsapásként érkezett szeptember közepén az amerikai külügyminiszter cikke, amelyben Mike Pompeo élesen bírálja a kínai vallásszabadság elnyomását. A miniszter szerint a Vatikán az egyezménnyel veszélyezteti „az erkölcsi tekintélyét”, és ezért Washington azon az állásponton van, hogy a szerződést nem szabad meghosszabbítani.
Amikor Pompeo múlt héten a Vatikánba látogatott, Ferenc pápa nem volt hajlandó audienciát tartani számára, így Parolin kardinálissal és a Szentszék külügyminiszterével, Paul Gallagher érsekkel tárgyalt. Parolin kijelentette, hogy Pompeo kritikája csupán amerikai belpolitikai célokat szolgál. A Peking és a Vatikán közötti szerződésnek viszont semmi köze az amerikai politikához – tette hozzá.
Árulások hosszú sora
Márpedig nagyon is úgy tűnik, hogy a Vatikán megalkuvó és opportunista politikát folytat. Példa erre a hongkongi püspökség ügye, amelynek élére másfél éve nem nevez ki püspököt. Ahogyan a 89 éves hongkongi kardinális, Joseph Zen tavaly egy interjúban elmondta, a Ferenc pápa által vezetett Szentszék elárulta a kínai föld alatti keresztényeket és egy tavaly júniusi dokumentumban felszólította őket, hogy lépjenek be a kommunista párt által ellenőrzött egyházba.
A Szentszék a múlt században hazánk esetében is elárulta a híveket a kommunista hatalom barátságának oltárán. 1974. február 5-én Agostino Casaroli érsek javaslatára VI. Pál pápa váratlanul megfosztotta Mindszenty József hercegprímást esztergomi érseki székétől. Ráadásul pont azon a napon volt Mindszenty koncepciós pere kezdetének 25. évfordulója.
De a Vatikán nemcsak a hongkongi és a kínai híveket árulja el ezekben a napokban. Miközben a Szentszék hallgatása mellett Irakban és Szíriában teljes térségekben tűntek el az elmúlt években a keresztények, Ferenc pápa tavaly kijelentette, hogy „az eredeti iszlám és a Korán megfelelő értelmezése ellentmond az erőszak minden formájának”.
Káncz Csaba
*
"Márpedig nagyon is úgy tűnik, hogy a Vatikán megalkuvó és opportunista politikát folytat..." - a cikk eme kijelentésével nagyon is egyetértek. A Vatikán akkor csukja szemét, ha érdekei úgy kívánják. S, akkor nyitja ki, amikor u.ezt más oldalról saját érdekeit szolgálja. Ezt már a történelem folyamán többször bizonyította. Nem véletlen, az a felmérhetetlen, óriási vagyon, mellyel mind a mai napig rendelkezik. A különböző pereket is úgy nyerte meg, hogy azokból nyertesen szálljon ki. A hívek ezt max. megértik és rá is bólintanak. Nem, nem írom le, hogy meg vannak vezetve, de mégis, elgondolkoztató politikát folytatnak. A híveket, erről kár is győzködni, mert az emberi természet már olyan, hogy ha valamiben hinni akar, akkor hinni is fog. S, teszik ezt azért, mert - emberi gyarlóság? Igen. - De "muszáj" hinnünk, megkapaszkodnunk többször olyan dolgokban, melyek ellentmondóak, s mégis... Igen. Vannak élethelyzetek, amikor a "semmiben" is muszáj kapaszkodnunk, mert úgy érezzük megsegít. S, ha azt a "semmit" még meg is személyesítik, valóságosnak mondják, írják, akkor igazán nincs min csodálkoznunk. Mert a semmi... - valósággá válik. Igen, s ha már valóság, akkor többen elhiszik, sőt van aki azt is megtapasztalja, hogy segítséget kapott, imáiért... Hit nélkül lehet élni, de tény, hogy a megkapaszkodás segít. Mindenféle élethelyzetben, pláne azokban, amikor a minden is reménytelenné válik. Jómagam is voltam már ilyen lelki állapotban. Ezért soha nem törnék pálcát senki felett, aki a hitében kapaszkodik meg. De mindazokat elítélem, akik ezt ki- és felhasználják saját anyagi- és egyéb gyarapodásaikra.
Az elmúlt időszakban a Washington és Peking között növekvő feszültség kiterjedt Kína alapvető érdekeire – különös tekintettel Tajvanra, a Dél-kínai-tengerre és Hongkongra. Kedden Tokióban az amerikai külügyminiszter a Quad (USA, Japán, India, Ausztrália) biztonságpolitikai koordinációs ülésén leszögezte: „a Kínai Kommunista Párt korrupcióját és nyomásgyakorlását látjuk a Kelet-kínai-tengeren, a Mekong folyón, a Himalájában és a Tajvani szorosban.” Bizony a feszültség nem akar enyhülni, Washington az elmúlt napokban bejelentette, hogy a kínai kommunista párt tagjai semmilyen körülmények között sem kaphatnak amerikai letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot.
Új front nyílik
Közben egy olyan front is megnyílt Washington és Peking között, amely eddig nem igazán keltette föl az európai megfigyelők figyelmét. Október 22-én ugyanis lejár az a két évre kötött szerződés, amelyet Peking kötött a Vatikánnal. Márpedig Washington nem akarja, hogy a Szentszék ezt meghosszabbítsa.
A Vatikán folyamatosan hangsúlyozza, hogy a nem nyilvános szerződés kizárólag a Kínában kinevezendő püspökök ügyéről rendelkezik – diplomáciai és politikai ügyeket nem szabályoz. A szerződés hatályba lépése óta mindkét oldal jóváhagyásával két püspököt neveztek ki, ezt a Vatikán sikerként értékeli.
Igen ám, de a szerződést a kínai föld alatti keresztény mozgalom árulásnak tartja. Kínában ugyanis két katolikus egyház működik: egyrészt a kommunisták által 1957-ben megalapított Kínai Katolikusok Patrióta Egyesülete – amely 6 millió tagjával az állam felügyelete alatt áll – , másrészt a föld alatti mozgalom a maga 4-6 millió tagjával, amely csak a Vatikánnak hajlandó engedelmeskedni.
Washington bekeményít
A Vatikán számára villámcsapásként érkezett szeptember közepén az amerikai külügyminiszter cikke, amelyben Mike Pompeo élesen bírálja a kínai vallásszabadság elnyomását. A miniszter szerint a Vatikán az egyezménnyel veszélyezteti „az erkölcsi tekintélyét”, és ezért Washington azon az állásponton van, hogy a szerződést nem szabad meghosszabbítani.
Amikor Pompeo múlt héten a Vatikánba látogatott, Ferenc pápa nem volt hajlandó audienciát tartani számára, így Parolin kardinálissal és a Szentszék külügyminiszterével, Paul Gallagher érsekkel tárgyalt. Parolin kijelentette, hogy Pompeo kritikája csupán amerikai belpolitikai célokat szolgál. A Peking és a Vatikán közötti szerződésnek viszont semmi köze az amerikai politikához – tette hozzá.
Árulások hosszú sora
Márpedig nagyon is úgy tűnik, hogy a Vatikán megalkuvó és opportunista politikát folytat. Példa erre a hongkongi püspökség ügye, amelynek élére másfél éve nem nevez ki püspököt. Ahogyan a 89 éves hongkongi kardinális, Joseph Zen tavaly egy interjúban elmondta, a Ferenc pápa által vezetett Szentszék elárulta a kínai föld alatti keresztényeket és egy tavaly júniusi dokumentumban felszólította őket, hogy lépjenek be a kommunista párt által ellenőrzött egyházba.
A Szentszék a múlt században hazánk esetében is elárulta a híveket a kommunista hatalom barátságának oltárán. 1974. február 5-én Agostino Casaroli érsek javaslatára VI. Pál pápa váratlanul megfosztotta Mindszenty József hercegprímást esztergomi érseki székétől. Ráadásul pont azon a napon volt Mindszenty koncepciós pere kezdetének 25. évfordulója.
De a Vatikán nemcsak a hongkongi és a kínai híveket árulja el ezekben a napokban. Miközben a Szentszék hallgatása mellett Irakban és Szíriában teljes térségekben tűntek el az elmúlt években a keresztények, Ferenc pápa tavaly kijelentette, hogy „az eredeti iszlám és a Korán megfelelő értelmezése ellentmond az erőszak minden formájának”.
Káncz Csaba
*
"Márpedig nagyon is úgy tűnik, hogy a Vatikán megalkuvó és opportunista politikát folytat..." - a cikk eme kijelentésével nagyon is egyetértek. A Vatikán akkor csukja szemét, ha érdekei úgy kívánják. S, akkor nyitja ki, amikor u.ezt más oldalról saját érdekeit szolgálja. Ezt már a történelem folyamán többször bizonyította. Nem véletlen, az a felmérhetetlen, óriási vagyon, mellyel mind a mai napig rendelkezik. A különböző pereket is úgy nyerte meg, hogy azokból nyertesen szálljon ki. A hívek ezt max. megértik és rá is bólintanak. Nem, nem írom le, hogy meg vannak vezetve, de mégis, elgondolkoztató politikát folytatnak. A híveket, erről kár is győzködni, mert az emberi természet már olyan, hogy ha valamiben hinni akar, akkor hinni is fog. S, teszik ezt azért, mert - emberi gyarlóság? Igen. - De "muszáj" hinnünk, megkapaszkodnunk többször olyan dolgokban, melyek ellentmondóak, s mégis... Igen. Vannak élethelyzetek, amikor a "semmiben" is muszáj kapaszkodnunk, mert úgy érezzük megsegít. S, ha azt a "semmit" még meg is személyesítik, valóságosnak mondják, írják, akkor igazán nincs min csodálkoznunk. Mert a semmi... - valósággá válik. Igen, s ha már valóság, akkor többen elhiszik, sőt van aki azt is megtapasztalja, hogy segítséget kapott, imáiért... Hit nélkül lehet élni, de tény, hogy a megkapaszkodás segít. Mindenféle élethelyzetben, pláne azokban, amikor a minden is reménytelenné válik. Jómagam is voltam már ilyen lelki állapotban. Ezért soha nem törnék pálcát senki felett, aki a hitében kapaszkodik meg. De mindazokat elítélem, akik ezt ki- és felhasználják saját anyagi- és egyéb gyarapodásaikra.
